KI VOLT L. RON HUBBARD?
L. Ron Hubbard író, filozófus, humanitárius és a Szcientológia vallás alapítója volt. 1911. március 13-án az Egyesült Államok Nebraska államában található Tildenben született, és 1986. január 24-én távozott az élők sorából.
Már kisgyerekként elindult hosszú, kalandos felfedezőútján. Igen művelt édesanyja irányítása alatt olyan műveket olvasott, amelyek messze meghaladták a vele egykorúak érdeklődési szintjét: Shakespeare-t, görög filozófiát és egy sor más klasszikust. Mégsem mondhatjuk, hogy e korai éveket csupán könyvek tanulmányozásával töltötte, hiszen amikor családjával a montanai Helenába költözött, rövidesen vadlovakat tört be a legjobb helyi lovasokkal.
Kíváncsi ifjúként az akkor még valóban vad vadnyugaton hamarosan barátságot kötött a helyi feketeláb indiánokkal is – az egyik helyi varázslótól megismerte a törzs hagyományait és legendáit, így még azt az igen ritka státust is elnyerte, hogy a varázsló vértestvérévé fogadta. Tizenhárom éves korában Amerika legfiatalabb sascserkészeként tűnt ki, így ő képviselte az amerikai cserkészeket Calvin Coolidge, az Egyesült Államok akkori elnöke előtt.
Mégis az ifjú Ron legjellemzőbb vonása kielégíthetetlen kíváncsisága volt, párosulva azzal a veleszületett vággyal, hogy javítson az emberek körülményein.
A fiatalember e tulajdonságait felismerve, L. Ron Hubbardot ezután nem kisebb személy vezette be Sigmund Freud elméleteibe, mint Joseph C. Thompson fregattkapitány, aki Freud egyik saját tanítványa volt, és egyben az egyetlen amerikai tengerésztiszt, aki Bécsben tanulta a pszichoanalízist.
Noha Ront őszintén lenyűgözték az emberi elme feltárásában rejlő lehetőségek, számos megválaszolatlan kérdése maradt.
Amikor édesapját, az Egyesült Államok haditengerészetének kapitányaként a Csendes-óceán déli részére vezényelték, Ron elindult nevezetes ázsiai útjai közül az elsőre. Tizenkilenc éves korára összesen már több mint negyedmillió mérföldet tudhatott maga mögött, és bejárta Kína és India jó részét. Utazásai során egyike lett annak a maroknyi nyugati utazónak, aki kalandozásai során bejutott a Kína Nyugati-dombságában található tiltott tibeti lámakolostorokba, ahol Ron nem kisebb személytől tanult, mint Kublaj kán udvari varázslóinak utolsó leszármazottjától. Az átélt csodák ellenére sem juthatott azonban más következtetésre, mint hogy a Kelet legendás bölcsessége ezekben a túlnépesedett és fejletlen országokban semmit sem tett a szenvedés és a szegénység enyhítéséért.
1929-ben visszatérve az Egyesült Államokba, Ron folytatta iskolai tanulmányait, és a következő évben beiratkozott a George Washington Egyetemre. Itt matematikát és mérnöki tudományokat tanult, és egyike lett az atomi és molekuláris jelenségekkel foglalkozó első amerikai évfolyam hallgatóinak. Bár nem feltétlenül voltak a kedvenc tárgyai, ezek voltak azok a területek, amelyek ellátták az emberi elme és az élet megoldatlan kérdéseinek kutatásához szükséges vizsgálati eszközökkel. Sőt L. Ron Hubbard lett az első, aki a létezés ősidők óta fennálló kérdéseinek megoldására tudományos módszertant alkalmazott.
Hogy teljessé tegye egyetemi életét, egyike lett az amerikai repülés úttörőinek is, és az Egyesült Államok középnyugati részén tartott szenzációs repülőbemutatóiról vált híressé. Végül azonban, és különösen annak fényében, amit az egyetemi pszichológiai laboratóriumokban tapasztalt meg mint „az elme tudományát”, csak arra a következtetésre tudott jutni, hogy a nyugati tudóstársadalom nem rendelkezik a válaszokkal.
Vagy ahogy később írta:
„Egészen nyilvánvaló volt, hogy egy olyan kultúrával van dolgom, és egy olyan kultúrában élek, amely kevesebbet tud az elméről, mint a legprimitívebb törzs, amellyel valaha is kapcsolatba kerültem. Mivel azt is tudtam, hogy a Kelet népei sem voltak képesek olyan mélyen és annyira előre jelezhető eredménnyel behatolni az elme rejtelmeibe, mint ahogy azt elvártam volna, tudtam, hogy még sok kutatás áll előttem.”
E kutatás finanszírozására az épp akkoriban dühöngő nagy gazdasági világválság idején Ron megkezdte ötven éven át tartó irodalmi karrierjének első szakaszát. Az 1930-as évek közepére az amerikai ponyvaregény-irodalom legendás fénykorában a legszélesebb körben olvasott szerzők közé emelkedett. Számos emlékezetes filmforgatókönyvet is írt Hollywood aranykorában, és maradandót alkotott különböző kasszasikerekben és Clark Gable egyik klasszikus filmjében is.
De elsődleges küldetését mindig szem előtt tartva, távoli, primitív területekre vezetett expedícióival folytatta kutatásai fő vonalát. Végül összesen huszonegy népcsoportot és kultúrát tanulmányozott „a létezés közös nevezőjét” keresve, amely alapul szolgálhatott arra, hogy egy működő filozófiát alkosson az Ember jobbá tételére. 1938 elején elkülönítette ezt a közös nevezőt. Úgy találta, hogy ez nem más, mint a Túlélni! parancsa.
Az, hogy a túlélés minden élőlényben meglévő, kulcsfontosságú hajtóerő, nem volt új gondolat. Ám, hogy az élet minden formája végső soron és csakis túlélni próbál, az teljesen új volt. Ron eredetileg egy mára már legendássá vált kéziratban, az „Excalibur”-ban ismertette felfedezését, végül azonban mégis úgy döntött, hogy nem teszi közzé művét, mivel nem állt rendelkezésére egy tényleges terápia, amely jobbá tehette volna az embereket. Ezzel az első, áttörést jelentő filozófiai felfedezéssel már rendelkezésére állt egy alap, amelyre összes további kutatását építhette.
Felfedezőként elért eredményei elismeréseképpen 1940-ben Ront tagjai közé fogadta a nagy hírű Felfedezők Klubja, ahol kora legkiemelkedőbb kalandozói között tartották számon. Ennek következtében minden további expedícióját a Felfedezők Klubja irigyelt zászlaja alatt vezette; legelőször 1940 végén, amikor Alaszkába utazott, ahol nemcsak a Csendes-óceán partvidékén élő indián törzseket tanulmányozta, de elsőként tesztelt egy nagy hatótávolságú navigációs rendszert is, amelyet egészen a 20. század utolsó évtizedeiig alkalmaztak minden tengeri és légi útvonalon.
A második világháború kitörésekor Ron hadnagyi rangban az Egyesült Államok haditengerészetének tagja lett, és kezdetben Ausztráliában szolgált mint magas rangú amerikai hírszerzőtiszt. Visszatért az Egyesült Államokba (a csendes-óceáni hadszíntér első amerikai sebesültjeként), majd előbb a Csendes-óceánon, utána pedig az Atlanti-óceánon teljesített kiemelkedő szolgálatot tengeralattjáró-elhárító hajók parancsnokaként, és partraszállási műveletekre oktatta a katonákat. Bár számos kitüntetést kapott a tűzvonalban teljesített szolgálataiért, mély szomorúsággal töltötte el a háború által okozott öldöklés és embertelenség, így elhatározta, hogy fokozott erőfeszítéssel törekszik az Ember állapotának javítására. Ennek megfelelően 1943 és 1944 legsötétebb napjaiban is folytatta kutatásait.
L. Ron Hubbard harc közben elszenvedett sérülései következtében részlegesen megvakult és megbénult, ezért 1945-ben véglegesen harcképtelennek nyilvánították, és beutalták egy, a kaliforniai Oaklandben található kórházba. Ekkorra már kifejlesztette az első, gyakorlatban is alkalmazható eljárásmódot a traumatikus élmények enyhítésére. Ezt a módszert olyan korábbi hadifoglyokon tesztelte, akik az intenzív orvosi kezelés ellenére sem nyerték vissza egészségüket. A gyógyszerek hatását akadályozó „mentális gátak” eltávolítására alkalmazott korai Dianetika technikák eredményeként azok, akiket Ron kezelt, gyorsan és látványosan felépültek. Ugyanezeknek az eljárásmódoknak az alkalmazásával – az eseteket vizsgáló orvosok nagy megrökönyödésére – maga is visszanyerte egészségét.
A béke helyreálltával Ron nekilátott, hogy az élet legkülönbözőbb területeiről származó több száz egyén közreműködésével tovább tesztelje a Dianetika működőképességét. A „való világ laboratóriumában” végzett folyamatos fejlesztéseket követően írt egy tanulmányt, amely részletezte a technikákat és az azok mögött meghúzódó elméletet is. Ennek a tanulmánynak Dianetika: Az eredeti tézis volt a címe, és e kézirat másolatait kezdetben orvosi és tudományos körökben terjesztették. Ezekről a példányokról azonban igen hamar buzgón további másolatokat készítettek, és e másolatokat továbbadták másoknak, míg végül Ron Eredeti tézise a szó szoros értelmében bejárta az egész világot.
Az olvasóktól érkező kérdések valóságos özönének kielégítése érdekében Ront ezután arra ösztönözték, hogy írjon egy átfogó jellegű művet a témáról. Válaszul elkezdett dolgozni a Dianetika: A szellemi egészség modern tudománya című könyvön, az első átfogó művön, amelyet az emberi elméről és életről valaha írtak. A könyvet 1950. május 9-én adták ki. Azonnal a New York Times bestsellerlistájának élére került, az ország egész területén körülbelül 750 Dianetika csoport létrejöttét eredményezte, valamint Dianetika Alapítványok megalapítását ösztönözte hat amerikai városban, hogy segítsenek Ronnak továbbfejleszteni a tárgyat.
A fejlődés gyors volt, módszeres, és legalább akkora felfedezéseket hozott, mint az előzmények. Ugyanis a Dianetika utolsó fejezetéből kiindulva, amelyben Ron „az életerő további kutatására” vonatkozó terveiről írt, hamarosan felismerte, hogy egyre több olyan bizonyítékot vizsgál, amelyek arra mutatnak, hogy ez az életerő lényegét tekintve szellemi természetű, és jóval túlmutat egyetlen életen. Vagyis, ahogy Ron hamarosan írta:
„Ahogy a Dianetika fejlődik, egyre inkább úgy tűnik, hogy potenciálisan képes lesz végül kapcsolatba lépni a gyakorta posztulált, de teljesen soha nem érzékelt, mért és tapasztalt emberi lélekkel.”
Ez a kijelentés teljesen pontosnak bizonyult, és az 1951 végén és 1952-ben lefolytatott további kutatások eredményeképpen Ron valóban kapcsolatba lépett az emberi lélekkel, megmérte, és eszközöket biztosított a megtapasztalásához. Így megszületett a Szcientológia vallás: „a szellem tanulmányozása és kezelése önmagával, univerzumokkal és más életformákkal való viszonyában”.
Az 1950-es évek végéig Ron egyre mélyebbre vezető kutatást folytatott a szellem természetével és lehetőségeivel kapcsolatban, miközben felfedezéseit hangszalagra vett előadásokon, technikai kiadványokban, cikkekben és könyvekben örökítette meg. Ahogy a szcientológusok közössége ezzel arányosan növekedett, Szcientológia egyházak nyíltak szerte az Egyesült Államokban, Európában, Ausztráliában és Dél-Afrikában. Ennek megfelelően Ron egyrészt felügyelte a Szcientológia világméretű növekedését, másrészt azon dolgozott, hogy lefektessen egy pontosan meghatározott, standard útvonalat, amely mentén az emberek magasabb tudatossági állapotokat érhetnek el.
De minthogy a Szcientológia felöleli az egész életet, az emberi létezésnek végül nem volt olyan területe, amellyel Ron ezt követő munkája során ne foglalkozott volna. Előbb Angliában élve, majd később, miközben egy kutatóhajóval járta a Földközi-tengert, az Atlanti-óceánt és a Karib-tengert, végül pedig visszatérve az Egyesült Államokba, a Szcientológia eljárásmódok átfogó rendszeréből kiindulva egy sor társadalomjobbító technológiát fejlesztett ki.
L. Ron Hubbard drogrehabilitációs eljárásait jelenleg körülbelül ötven országban alkalmazzák; ezek ötször hatékonyabbnak bizonyultak, mint bármely hasonló célú program.
Bűnözőireform-programját nemzetközi szinten jelenleg több mint kétezer börtönben és büntetőintézetben követik, és a programot elvégzők között több mint 80%-kal csökkent a visszaesők száma.
A tanulást és az írni-olvasni tudást elősegítő technológiáját több, mint hetven országban használják.
L. Ron Hubbard általános elismertségnek örvendő erkölcsi kódexe Az út a boldogsághoz. Ez a füzet nem vallásos jellegű, és kizárólag a józan észen alapul. Statisztikailag kimutathatóan egész közösségekben fordított vissza hanyatló erkölcsi trendeket. Körülbelül százmillió példányt osztottak szét belőle több, mint kilencven nyelven, közel százötven országban.
De L. Ron Hubbard életének átfogó története természetesen csak fő kutatási vonalának teljessé tételével zárulhat. Mielőtt 1986-ban távozott közülünk, teljesen rendszerbe foglalta a Dianetika és Szcientológia összes anyagát, hogy a társadalom minden szintjén használható legyen, a legtávolibb szellemi magasságokat is elérve.
Ezek az anyagok ma több tízmillió publikált szóból állnak, rengeteg könyv, cikk és sok ezer, hangszalagra vett előadás formájában. L. Ron Hubbard munkáiból több mint kétszázötvenmillió példány van forgalomban – ezzel egy több millió embert érintő mozgalmat indított útjára, amely minden kontinensen jelen van.
Hagyatékának működőképességét a technológiája által megvalósított csodák tanúsítják, valamint több millió barátja világszerte, akik ezt az örökséget továbbviszik. Mind a csodák, mind a barátok száma napról napra nő, és ez is megerősíti azt, amit Ron saját maga így fogalmazott meg Filozófiám című írásában:
„Szeretek másokon segíteni, és életem legnagyobb örömének tekintem, amikor azt látom, hogy egy ember megszabadítja önmagát az árnyaktól, amelyek elhomályosították napjait.
Az ember ezeket az árnyakat annyira sűrűnek látja, és azok olyan súllyal nehezednek rá, hogy amikor felfedezi, hogy ezek csak árnyak, és képes átlátni és átsétálni rajtuk, és újra megfürödhet a napfényben, akkor rendkívül boldognak érzi magát. És attól tartok, én is éppoly boldog vagyok, mint ő.”
